Egyél libám, egyél már - ŐSZI VERSEK, DALOK
Egyél libám, egyél már, nézd a napot, lemegy már!
Éjfél tájban, nyolc órára,
Esti harangszóra. Hipp, hopp, hopp.
Egyél libám, egyél már, nézd a napot, lemegy már!
Éjfél tájban, nyolc órára,
Esti harangszóra. Hipp, hopp, hopp.
Csepp, csepp, csepereg,
villan, csattan, megered;
záporfüggöny, zuhatag -
fut a felhő, süt a nap.
Jött, ment - jót esett:
Fűnek, fának jólesett.
Egy kis levél elindult,
fölkapta a szél.
Repült messze, fel az égbe
ahol sok a fény.
Őszi napfény cirógatta,
most már nem is félt,
aláhullott, megnyugodott,
bóbiskolni tért.
Ki lakik a dióhéjban?
Nem lakhat ott bárki,
Csak Dióbél bácsi.
Ha rácsapsz a dióhéjra,
Kinyílik a csontkapuja,
És cammogva előmászik
Vén Dióbél bácsi
Csak a szádat Tátsd ki!